Köszönet és katasztrófaturizmus

Hát először is szeretném megköszönni mindenkinek a támogatást, a kedves szavakat, a jótanácsokat, a még sokkal jobb poénokat és egyéb közreműködést! Komolyan, jól esett a nagy megmozdulás és tudni, hogy ennyien gondolnak rám, izgulnak értem és szeretnek!

(Itt mondanám el, hogy lehet ám ezeket a blogon is közzétenni, nemcsak e-mailben, így mások is okulhatnak/vidulhatnak! :-) )

Másrészt meg elmondanám, hogy azért nem tudom megállni, hogy ne elemezzem a jelenséget... szakmai ártalom azt hiszem ;-)

... miszerint hatalmas tömegek lettek hirtelen érdeklődőek a blog elolvasása iránt, amint kiírtam a fészbúkra, hogy bedőlt a csodaállás. Barátok, akik az elmúlt 6 hétben nem tudtak időt szakítani rá (na jó, nem vagyok könnyű eset, belátom, mert kilométeres posztokat írok...), most egy este alatt végigolvasták az összes bejegyzésemet!

Ez lenne a katasztrófaturizmus? Mi magyarok tényleg ezt szeretjük???? Ha van min sopánkodni és együtt csóválni a fejünket, hogy "Milyen rémes, ez szörnyűség."

Az ezen a területen érdekelt kedves olvasóimmal kötelességemnek érzem közölni, hogy köszönöm, túl vagyok a sokkon és szándékomban áll a továbbiakban ismét jól boldogulni, szóval nem tudom garantálni az újabb alapanyagot a sopánkodáshoz! :-D

Ezt alátámasztandó, szeretnék egy végzetes csapást mérni a "Szegény Ági, de szörnyű lehet neki!" hírfolyamra, az alábbi képekkel.

Ezeken ugyanis én vagyok látható, amint fagyizom, illetve a tengerben fürdöm, ami ugyan hideg (ez látható is a reakcióból...), de attól még tenger, és minden előzetes híreszteléssel ellentétben Írországban is van, hogy süt a nap, sőt 20 fok fölé is emelkedik a hőmérséklet!!!! :-)