Mivel a lakáskeresést rövidre kellett szabni, így egy bevállalós ír anyukánál kötöttem ki, aki egyedül neveli a 11 éves fiát és közben mindenféle hozzám hasonló távolra szakadt fiatalokat fogad be a házába. Mivel éppen lakik nála egy amerikai lány, aki itt kezdett el dolgozni egy kicsit mielőtt továbbtanulna és egy mexikói diáklány is, aki angol tanfolyamra jött ide 3 hónapra, így engem vészmegoldásként beköltöztetett a fia szobájába.
Hogy ne legyen egyszerű az élet, vasárnap este még egy másik kissrác is itt aludt, így én sátort vertem a nappaliban és az első éjszakát a kanapén töltöttem egy rémesen szörcsögő akvárium és egy átmenetileg itt lakó kutya társaságában... hát gondolom nem kell mondanom hogy nem sokat aludtam...
De legalább beköltöztem és első nap már nem 2 óra utazással jutottam el dolgozni :-)
Hát a "családi" hétköznapok elég viccesek itt, de legalább nem unatkozom az biztos. Azért még nézelődöm...
... az eddigieket az első pár nap után írtam és itt vagyok már két hete, úgyhogy némileg alakultak a benyomásaim:
A mexikói lány hazament, úgyhogy egy hete megkaptam a szobáját a tetőtérben, ami szerintem tök hangulatos, meg így jóval több privát terem van, mert mindenki más a földszinten tanyázik :-)
Az anyukával hétvégén tök sokat beszélgettem és kiderült, hogy csomó közös érdeklődésünk van, pl. tök komolyan lovagolt fiatal korában, és ugyan eredetileg nővér, de régóta pszichiátrián dolgozik, plusz elvégzett egy terápiás szakképzést is, amit "Human Givens Therapy"-nak hívnak. Még nem hallottam róla, de amiket mondott az alapján szimpi a megközelítésük.
Meg egyébként is nagyon jó fej, benne van mindenféle jótékonysági megmozdulásban, szervezkedik, és tök jó humora van, meg elég lazán veszi a dolgokat, szóval nincs belőle para, ha későn szárítok hajat vagy nem mosom el azonnal a tányéromat :-)
Az amcsi lány kicsit lökött, jókat derülünk rajta, de azért nekem néha sok. Mondjuk a hétvégén bementünk együtt megnézni a vitorláshajó fesztivált és az jó móka volt, de azért nem lennék vele állandóan...
Összességében kezdem elég otthonosan érezni magam, a hétvégén csináltam rakott krumplit az egész csapatnak, aminek nagy sikere volt és így hogy közösen vacsiztunk meg beszélgettünk, így már kezd elmúlni az érzésem, hogy vendégségben vagyok, vagy ilyesmi. Azért még nézelődök, mert egy picit messze vagyok Dublintól, nem is annyira távolságban, mint inkább időben, mert a hévmegálló gyalog brutál messze van, azaz csak busszal tudok bejutni, ami viszont be tud ragadni a délutáni csúcsban.
Na jó, megkíméllek titeket minden apró-cseprő részlettől, inkább majd rakok fel képeket.
Ja és mindenkit szeretettel látok, aki szeretne meglátogatni (akárhol is fogok lakni akkor éppen), csak szóljon időben, hogy le tudjam zsírozni a háziakkal! ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése