Vissza Írországba...
Hát nem egészen úgy alakult az otthoni három hét, ahogy terveztem. Leginkább nem lett kevesebb a kérdőjel, mire vissza kellett térni és elkezdeni az új évet, egy új fejezetet az itteni kalandokban.
El is gondolkoztam, miért is vagyok itt. (Bár az otthon százszor is megkapott kérdésre olyan magabiztos volt a válasz. Igen, jövök vissza, igen, maradok Írországban, igen, itt keresek új munkát, nem, egyenlőre nem tervezek hazamenni...)
Aztán másnap bementem Festinába, elintézni a szerződésemet, megbeszélni pár részletet. És ahogy leszálltam a buszról és sétáltam végig az Old Connaught Avenue-n, már tudtam.
A hegyek miatt vagyok itt, amiknek halvány sziluettje látszik a ködös reggelben.
A tengerpart miatt, ami mindig más arcát mutatja.
A csiripelő madarak miatt, akik nem tudják, hogy tél van.
A zöld miatt, ami ilyenkor sem fakul ki.
A lovak miatt, akik úton-útfélen legelésznek békésen.
A házak miatt, amiknek nevük van, színes ajtajuk, rajta kopogtatóval.
A kétemeletes buszok miatt.
A 15 perc séta miatt, reggel be a lovardáig, meg délután vissza, amitől olyan nagyon szabadnak érzem magam.
És bármilyen meglepő, az időjárás miatt...
mert itt mindig tavasz van!
Néha kicsit hidegebb néha kicsit melegebb tavasz, néha kicsit nedvesebb, néha kicsit szárazabb tavasz, néha esős, néha napsütéses, de valahogy nekem mind tavasz :-)
mindig zöld
és mindig élettel teli
Hát ezért vagyok itt... az élettel teli zöld tavasz-szigeten :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése