Év végi otthon-os-ság

3 hét otthon... ez várt rám a kalandos, első írországi fejezet végén, karácsonnyal, családdal, év végével, baráti találkozásokkal és persze sok kérdőjellel a folytatást tekintve...

Gondolkoztam előtte: Várom-e? Jó lesz ilyen hosszan otthon biztos, de jó lesz visszajönni is.
Az utolsó héten már lélekben kicsit ott voltam, bár nyilván ebben az is benne volt, hogy könnyebb volt így megélni egy szeretett munkahely végét és egy újabb elengedést...

December 23-án délután repültem haza, mert az volt egyedül nagyjából megfizethető áron. (24-e még olcsóbb lett volna, de azt már nem akartam megkockáztatni, hogy a reptéren karácsonyozzak...)

Otthon a megszokott rendben zajlott a karácsonyi készülődés, elteltek az ünnep napjai és jó volt benne lenni ebben az ünnepi-családi hangulatban...

Aztán beszippantott!

Beszippantott az otthon...
- hogy tudom melyik villamos merre megy (általában ;-) )
- hogy értek minden szót, amit mondanak nekem és válogathatok a szavak közül, hogy megtaláljam ami igazán kifejezi a mondanivalómat
- hogy minden este van program, mert valakivel találkozom vagy megyek moziba, színházba, táncolni, palacsintát sütögetni, ruhacserélni és így tovább
- hogy körülvesznek azok az emberek, akikkel két szóból értjük egymást, akikkel ott folytatjuk, ahol legutóbb letettük a beszélgetés fonalát
- hogy a boltban van tejföl és kolbász és csemege uborka és szekszárdi rozé

És még mondhatnám. És nem, ez most nem egy hazafias vallomás, csak annak az ereje, hogy mindaz ami körülvesz, az olyan otthonos...
A részeg bunkó a 4-6-oson, a cipőmre kirakódó só, a szelektív szemétgyűjtésre való képtelenség is, amiktől folyton felmegy a pumpa, de mégis ismerős... így ellavírozom benne.

Apró dolgok, amiket észreveszek, változások a városban, amiket személyes sértésnek veszek (hogy bezárt a  Kiadó Kocsma például), vagy varázslatként hatnak (a megnyíló könyvesbolt a Deákon, a sok éve üresen és szétverten tátongó régi étterem helyén), és persze legfőképp az, hogy ismerem és engem is ismernek itt...

Átkapcsolt egy kapcsoló, visszazökkent a berögződés, a lépteim a megszokott helyeken visznek át innen oda... talán picit más szemmel.

Jó volt hazajönni.
És jó volt tudni, hogy látogatóban vagyok csak, egy ritkán látott vendég, akinek mindenki örül...