Ezúttal az én - esküvő - szép ruha együttállás is létrejött (!) amitől egészen klasszikussá vált az esküvőélmény ;-)
(Aki nem értené az előző mondat jelentőségét, azt gyorsan képbe hoznám: 3 hete hazarepültem Lilla barátnőm esküvőjére, amire sikerült időben megérkezni, mindenféle zűrök ellenére - 3 órát késő repülőjárat Dublinból; késői indulás Budapestről, lekésett veszprémi busz, és így tovább - azonban a kikészített szépséges ruha sajnos otthon maradt, az ajtó mellett felakasztva, hogy nehogy elfelejtsem... Szerencsémre egy telepakolt bőrönddel indultam útnak, hogy akkor se legyen gond, ha Veszprémből egyenesen a reptérre kell rohannom és a bőröndben meglapult egyetlen vállalható miniruha, a halom lovazós játszóruha mellett. Így, végül kiegészítve egy sebtében kölcsönkért stólával, egész szalonképes voltam az esküvőn, de gondolhatjátok, nem kicsit voltam frusztrált...)
Na szóval, hála az egész családot megmozgató logisztikának (anya kikészítette Pomázon, Tomi elhozta Budapestre, Ági felvette Üllőn a lovarda öltözőjében), teljes díszben - természetesen az elmaradhatatlan bőrönd kíséretében :-) - érkeztem az esküvőre.
És innentől minden ment ahogy annak egy esküvőn menni kell.
Tomi volt a gyerekek kedvence és az ügyeletes babysitter:
A zenekar húzta - azaz inkább fújta - kitartóan:
Megkapták az útbaigazítást a szülőktől:
És a barátoktól:
Volt közös fotó akivel csak kellett:
És persze ropta mindenki, kortól függetlenül:
Örülök, hogy része lehettem ennek a fontos napnak, Öcsi és Piri!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése